Elegem van abból, hogy egyetemi oktatók veszik a bátorságot, hogy slamposan tartsanak előadást százaknak, akik közül rosszabb esetben is egy-kettő jövőt formáló tudós, jogász, orvos vagy közgazdász lesz. Mondjuk, ha ez nem is feltétlenül igaz, az biztosan az, hogy a jelenlévők nagy része nő, akiket illik tisztelni.
Elegem van abból, amikor akár több száz millió, esetleg milliárd forintok felett diszponáló embereknek fogalma sincs a stílusról. Ruhában, viselkedésben, beszédben, órában, lakásban, ételben, italban és persze nőben...
Elegem van abból, hogy a szembejövőkről süt, fogalmuk sincsen semmiről, amit külső harmóniának vagy ízlésnek hívunk. Aztán meg csodálkoznak, hogy lelép mellőlük, vagy esetleg oda sem megy hozzájuk a vágyott nő, a keresett állás, a zsíros üzlet, hogy semmibe veszi őket főnökük, vagy feleségük, vagy csak egy másik ember.
Belőletek meg azért van elegem, mert arra sem vagytok képesek, hogy egy nőt (legyen az akármilyen is) előre engedjetek egy ajtón. Hogy tudjátok, a kocsmába ki megy be először és miért, vagy a buszról ki száll le elsőként és miért. Hogy melyik oldalon visszük a nőt és hogyan és melyiken a kutyát. Hogy nem tanultatok meg helyesen üdvözölni egy másik embert, megköszönni és megkérni, és persze fogalmatok sincsen arról, hogyan kell fogalmazni. Vagyis csak azokról, amiktől végülis többek között férfi a férfi...
Egyszer Georges-Louis LeClerc (vagyis Comte de Buffon) akadémiai székfoglalójában azt írta “le styl c’est homme” - a stílus maga az ember. Szerinte csak a jól megírt művek számíthatnak maradandóságra, szerintem is. Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy mit találtok ki indoknak arra, hogy nektek ez nem megy. Csak azt tudom, hogy most nem megy és kész. A dilettancia állapot, amelyet önképzéssel, kérdezéssel, kitartó munkával lehet eliminálni az életből. Én pedig annyira meguntam ezt, hogy inkább segítek. Szívesen, de nem ingyen.
Nem kell félni, a stílus nem a divat, nem pénz kérdése. Csak éppen nektek rajtam kívül senki sem fog személyre szabott tanácsot adni. A drága nem én vagyok, hanem a rosszul kiválasztott nadrágod, vagy inged.
Nekem nem az a fontos, hogy ki vagy, nem érdekel a neved. Aki megkeres engem, az már belátta, hogy mennyire rossz úton jár, tehát valószínűleg amúgy is letagadná a nevét. Aki pedig nem, gondolkodjon el azon, hogy ha a teste rozoga segítséget kér, ha a stílusa az, akkor meg nem?
A Stílusos Férfi
stilusosferfi@gmail.com
