A nyolcvanas évek előtti időkben nem léteztek ilyen tömegben elvetemülten stílustalan, a minőséget messziről ugató karórák és zsebórák. Persze az ízlés nem lehet vita tárgya, de abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy a szerkezetek terén nem kifejezetten tett jót a kvarc-forradalom az óraiparnak (itt egyértelműen nem a prémium szegmensre gondolok). Éppen ezért fordulnak sokan a vintage órák felé, éppen ezért kezdi el egy idő után érdekelni a minőségi mechanikus óra a stílusra adó férfit. És miután kishazánkban a vintage órák leggyakoribb forrása az örökség, így érdemes kicsit elfilozofálni azon, hogy milyen értéket is hordozhat egy ilyen óra...
A legyakrabban eszmeit:
Ennek oka, hogy a magyar örökségek gerincét orosz órák alkotják. Ritkábban előfordulnak B-ligás (ettől persze még kiváló) svájci darabok és egy-egy német óra is.
A férfi órák között leggyakrabban Raketákkal futhatunk össze. A petrodvoretsi márka 1961 óta gyakorlatilag folyamatosan működik. Én leginkább a 2609-es, kézi felhúzású szerkezet különféle változataival találkoztam (bár összességében nagyjából 20 különféle Raketa szerekezetről tudok). Ezek az órák legtöbbször nem haladják meg a 36mm-es átmérőt, és gyakrak van rajtuk néhány tíz mikron aranyozás, mely 50 év után általában már erős kopást mutat. Én kifejezetten szeretem őket, mert jó szabályozhatóak, sok alkatrész van hozzájuk és olcsón szervízelhetők és ami mindennél fontosabb, letisztult dresswatch dizájnt hoznak...
A mennyiség mellett a legnagyobb presztízsű orosz óramárka a Poljot (1964 óta). Ez persze nem jelent automatikusan anyagi értéket is, de a Poljotok gyakran igencsak különleges órák, sokszor különleges történettel. Itt a 24-es és 26-os széria a leggyakoribb. Ezek között vannak kézi felhúzású (2408, 2409, 2410, 2414, 2609, 2614.2H), kézi felhúzású mechanikus alarm (2612, 2612.1), automata (2415 Orbita, 2415A Rodina, 2416 Kosmos, 2616.1H) és a személyes kedvenceim, a mechanikus kronográfok (3017 Strela és a 31-es széria) is. Talán leginkább a már korábban említett 3133-ast érdemes megörökölni. Ez egy Valjoux 7734 klónja. Szépen kidolgozott, mondanom sem kell, hogy csodálatos szakértelemmel tervezett szerekezetek ezek (Valjoux ugyebár)...
Vannak persze még más márkák is, mint amilyen a Wostok vagy a Pobeda és persze pár spéci kiadás (mondjuk 24 órás verziók)...
Eszmeit és némi anyagit. Ezek már általában svájci, vagy német darabok:
Bár én ide sorolnám a 3133-as Poljotokat is... :D
Az olcsóbbak között van a Bifora (német), mely nagyon szép és megbízható bronzwerkekkel dolgozott. Férfias órák voltak, melyek a mai hatalmas órák között is megállják a helyüket. Nekem egy 115-ös van, de itt is van vagy 20 féle különböző szerkezet.
Én nagyon szeretem a glashüttei órákat. Örökségben ezek közül leggyakrabban a GUB fordul elő (hiszen az egységesített óragyár csak az újraegyesítés után vált szét a ma is ismert méregdrága Glashütte Original, A. Lange und Söhne, Nomos, Mühle, Union és a többi nagyon finom manufaktúrára). Ezek között a Spezimatic (GUB 74, GUB 75) már majdnem kincs, majdnem igazi finomság.
Gyakran vannak felénk Cornavin órák is. A szebb napokat is látott ma is kapható márka sok darabja koppincs, vagy szerkezetcserélt. De az eredetiekben Venus 21-es és 22-es szériás szerkezetek ketyegnek, melyek egyszerű, de minőségi svájci darabok. Az ilyen órák 70 évesen is minőséginek számítanak, érdemes rájuk költeni, szép állapotban tartani őket...
Én nem tartom kifejezetten kiemelkedő értéknek a Doxákat, Marvinokat, Candinokat, Certinákat bár komplikáltságuktól függően azok is lehetnek pénzben is sokat érő darabok. Ezek jó, az eddig említetteknél jobb, de még egy paraszthajszállal a csúcskategória alatt húzódó darabok. Ezerféle van belőlük, legyakrabban sima központi vagy kis másodperc-mutatós, esetleg datográfos darabok. Sokszor igen szép állapotban, hiszen ezekre már azért odafigyelt korábbi gazdájuk...
És akkor vannak a nagyon ritka kivételek, az igazi értékek:
Bár ezek ritkák, köztük is vannak gyakoribbak. Ilyenek az Omegák (főleg 200-as, 300-as és 400-as szériájú szerkezetekkel), a magyar köznyelvben csak Schaffhausen-nek hívott IWC-k (ájvíszík), főleg 400-as szériájú szerkezetekkel, mint amilyen az alap IWC Cal.401.
Akad még egy két Rolex (főleg Explorer-ek és Air King-ek, de úgy általában Oyster-ek), Heuer-ek és Breitlingek, LeCoultre, Patek Philippe...stb.
Ami azonban igazán jelentős érték, azok a nagyon ritka, csúcsminőségű márkák még annál is ritkább finomságai. Ilyenek például a következők: Minerva, Universal Genéve, Lemania, Angelus, (pre-Vendome) Panerai, Gruen (főleg a katonai kronográfok), Cortébert, 70-es évekbeli Rolex Daytona (például Ref. 6263), Patek Philippe (komplikációk, mint például a Ref.2499), Vacheron Constantin és persze a Rolex és Tudor MilSub-ok (katonai változatai a Tudor és a Rolex ikonikus Submarinereinek tríciummal). Persze számtalan csodálatos ritkaság van, de ezekből magyar örökségből évente éppen csak néhány darab kerül elő.
És végül a szebórák:
A minőségibb darabok között én legtöbbször IWC-vel és Omegával találkoztam. Gyakoriak a Hunter és Lépine kaliberek, de vannak bonyolultabbak is. Ezek mind komoly értékek, főleg ha szép ezüst vagy még inkább arany tokozással bírnak.
Végülis egy szó, mint száz: Azért is érdemes sok szempontból minőségi (akár új) órában gondolkodni, mert egy műértő örökös kezében évtizedeken, sőt évszázadokon átívelő családi ereklye lehet, egy szorult helyzetben valuta, egy megfelelő ruházattal pedig ékszer...
Aki a fentebb említett értékes darabokként aposztrofált karórákat örökölt, nyugodtan keressen meg (stilusosferfi@gmail.com), segítek kiagyalni, mennyit is érhet az örökség...
Üdv és "be better, dress better"!
A Stílusos Férfi
stilusosferfi@gmail.com
