A Stílusos Férfi

Egy ideje már nyúzom a TrendHim-től kapott Lucleon pénztárcát is gond nélkül, most kitérnék a csomag másik tartalmára, a matt fekete EverShade Wayfarer-re is.

Az alap Wayfarer az egyik legnépszerűbb nagy napszemüvegmárka, a Ray-Ban 1956 óta gyártott méregdrága ikonikus luxusterméke. Egy Handmade in Italy Luxottica napszemüveg manapság nem nagyon csúszik 100€ alá, de inkább a 200€ környéki tartományban mozog (üveglencsés polarizált acetát keretes Persol inkább 250-300€ és fölötte). Aki nem a brandet, csak a designt keresi, annak gyártják (na persze nem Olaszországban) a funkcionálisan és formában is közel álló "disposable luxury" cuccokat. Ezek nagyon kicsi részletekben átdolgozott termékek (mint amilyen például a Rolex Submariner-nek a Squale 1545 Maxi az ár kb. huszadáért), melyek a lényeget tekintve nem sokban térnek el az eredetitől, de mégsem hamisítványok, vagy replikák, csak simán nem akkora műgonddal valamelyik nyugat-európai társadalomban kézzel összeszerelt műremekek. Az ilyen cuccokat homázsnak szokás szakszerűen nevezni. A homázs pedig általában 1/10 árban és 7/10 minőségben. Aki tehát nem keresi az eredetit minden viszonylatban, annak tökéletesen megfelelnek.

Márpedig ez a 7/10 szabály az EverShade cuccára is igaz. Semmi fakszni, full műanyag (a lencse is, ami persze a keret mellett szintén elérhető több színben is), tudja, amit kell. UV400 jól szűr, elérhető kis felárral (+2060 Forint) polarizált változatban is. Fém zsanérok. Matt felület (elérhető fényes változatban is). Ami tetszik, hogy tök normális áron kapok egy ikonikus formájú napszemüveget, jó UV szűréssel, strapabíró, fejhez széltében hozzáálló rugós zsanérokkal.

Ami nem tetszett benne, hogy a lencse könnyen karcolódik (mint minden műanyag lencsés szemüvegnél), és lehetnek benne pici optikai imperfekciók (az enyémben vannak, ami gondolom cserével orvosolható (teljes szemüveg csere kérése), csak én nem vesződtem a postázással). A másik, hogy kicsit laza lett az egyik zsanér, ami 0 kilométeres állapotában nem volt, vagyis valószínűleg az én hibám, mert rendszeresen zsebre teszem.

Tok nincs hozzá (csak egy nagyon kicsi textil tasak, ami gyakorlatilag használhatatlan), így ha nincs tok otthon, érdemes beszerezni valahonnan, mert így baromi gyorsan amortizálódik.

Összességében ennyi pénzért lukratív üzlet a cucc. Egy alap Ray-Ban áráért 6-8-10 ilyet kap az ember a polarizált változatból. Vagyis mondjuk a 3-4 nekem tetsző színből két-két garnitúrát. 6-8 napszemcsó még tokok nélkül is vagy 8-10 évig bírja. És még egy üveglencsés luxusnapszemüveg sem tart ki folyamatos használat mellett 10 évig. Azoknak ajánlom, akik tudják, hogy a stílus nem pénz kérdése, főleg nem Kelet-Európa és a Balkán eme sajátságos metszethalmazában, ahol igazán minőségi inget például a méretes szabón kívül lényegében csak a Hádában kapni kilóra… :D

Verdikt: Szerintem kifejezetten jó. Persze nem Ray-Ban, nem tökéletes. Amit kell, azt tudja, sokféle változatban jó áron elérhető. Kifejezetten ajánlom azoknak, akik gyorsan amortizálják a napszemüvegeket és nincs kedvük letejelni a gigászi volument egy Luxotticáért.

Innen van 5699 pénzért (nem polarizált): https://www.trendhim.hu/catalogsearch/result/?q=wayfarer

Gyorsak, rendesek. Innen vegyétek. Jó cég.

Korunk egyik szinte a társadalom minden tagját érintő problémája, a végtelen behálózottság és az ebből fakadó meglehetősen sok biztonsági kiskapu. Azt most hagyjuk, hogy természetesen folyamatosan megfigyelés alatt vagyunk, nem akarok paranoid "nagy testvér figyel minket" stílusban élni. Egyszerűen tudomásul veszem és kész, úgysem tehetek ellene semmit. Sajnos. Ám vannak dolgok, amik jobban zavarnak. Például a legtöbb kulcsnélküli beléptető rendszer, és néhány fizetési rendszer is RFID azonosítással működik, nem beszélve bizonyos okmányokról, például biometrikus útlevelekről. Ez a rendszer elviekben sem jobb semmivel egy kulcsos, vagy kódos nyitási szisztémánál, mindössze talán kényelmesebb és a belépés regisztráláshoz praktikusabb. Nem vagyok a rádiófrekvenciás alapú vezetéknélküli beléptető rendszerek szakértője, így nem is mennék bele annyira a téma technikai rejtelmeibe, elvégre ez mégiscsak egy stílusblog, vagy mifene, még ha régen is posztoltam, na…

A kérdés szakavatott ismerői szerint relatíve egyszerű olyan leolvasót összedobni, akár otthon is (a megfelelő felszereléssel és eszközökkel persze), amellyel észrevétlenül össze lehet gyűjteni egy zsúfolt buszon, aluljáróban, szűk keresztmetszetnél áthaladóktól vagy utazóktól a táskák alján lapuló kártyák kódjait. Durva. De nem kell kétségbe esni. Vannak erre a problémára egészen stílusos megoldások. Ma ezek közül a Lucleon márka RFID-blokkolós (vagyis pont a fenti problémák ellen védő) mini-pénztárcáját mutatnám be. Azért mini, mert én személy szerint ki nem állhatom a klasszikus férfi pénztárcák méretét. Szóval nézzük a cuccot:

A 10x8 centis tárca nekem fekete színben kellett, ez mindenhez megy. Én nem hordok magamnál ilyen-olyan klubkártyákat. Két bankkártya, a szokásos okmányok, összesen 6 kártyát tartok magamnál. A tárca amúgy kis méretei ellenére 9 kártyát is befogad. Lesz lehetőségem bővülni… :D van benne egy pici cipzárral zárható aprópénzes rész, amit én nem erre használok, hanem a kicsi és elvesztésre hajlamos cuccok tárolására (például mandzsettagomb, óra push-pin, ilyesmi).

A papírpénzes része sajnos fél centivel keskenyebb a magyar forintnál, így csak félbehajtva lehet beletenni. Viszont a pénztárca így kicsi marad. Akinek ez problémát jelent, vannak a cégnél ennél nagyobb RFID-blokkolós bőr pénztárcák is. Az Euro belefér, az a lényeg.

Az egész tárcát egy patentos pánt zárja a kinyílás ellen. Erről megjegyezném, hogy a webshop képén látható nyitott patentes megoldás helyett egy fokkal szofisztikáltabb, rejtett patentos változatot kaptam kézhez, aminek kifejezetten örültem. Kívülről a tárca diszkrét, finom, sima felületű bőrből készült, ami selymes, egyelőre nem mutatja érzékeny mivoltát, nem sérül a bőr felülete az átlagnál jobban. Viszont a kiváló minőségű bőr (érzetre olyan shell cordovan féle, persze árából látszik, hogy nem az, de valódi és nagyon finom bőr, kiváló bőrillattal) miatt nagyon drágának hat. Majdnem olyannak érződik, mint a szofisztikáltabb Berluti Ebéne széria pénztárcái. Annyi különbséggel, hogy ez nem 1000€. A külsejébe stampolt centis átmérőjű, kerek, oroszlánfejes LUCLEON logó igencsak jól mutat. Többen is megjegyezték, hogy cool az oroszlánfej a tárcámon. Gondolom a név egy Luc Leon nevű üksétől származik, nem tudom… :D

Sokkal többet nem lehet róla mondani, talán csak annyit, hogy az RFID-kártyákat tényleg blokkolja. Pont. Ez így karácsony előtt amúgy egészen komoly kérdés, mert megszaporodnak a visszaélések és lopások a nagy ünnepi bevásárló tömegek miatt.

Amúgy meg egy kiváló minőségű, ritka méretben is kapható frankó pénztárca, minőségéhez és tudásához képest jó áron. Én a TrendHim webshopjában néztem ki magamnak. Utólag is nagy köszönet nekik, nagyon kedvesek a kérdésekkel, kérésekkel kapcsolatban. Az árát nem mondtam még: 16.359 Forint. Egy RFID visszaélés sokkal-sokkal drágább is lehet! Nagyon megéri.

https://www.trendhim.hu/kartyatartok-penztarcak-c.html

Ha már így sikerült valakinek összegeznie, hát legyen:

Miután meglepően népszerűnek bizonyult a "Szegény ember Rolexe" c. cikk, így úgy gondoltam kis szünet után nekiállok megírni az érme másik oldalát is.

Ami azért adja magát, hiszen a gazdag ember Rolexe maga a Rolex. Ebben a cikkben kevéssé gondoltam mélységeiben meghódítani a Rolex topikot, hiszen arra egy egész tematikus blog (http://rolexblog.blogspot.com) is kevés lenne. Inkább arra gondoltam, hogy felsorolok pár érdekesebb embert, és pár spin-off specialitást, ami a Rolex körül napjainkban felmerül.

Forrás: watchtime.com (platina Daytona)

Az emberek listája sem gyenge és főleg nem rövid. Számtalan tábornok, történelmi jelentőségű vezető, színész, zenész, más művész, sportoló és egyéb kiemelkedő ember választotta a karórák királyát (tessék csak nyugodtan vitatkozni, meg tudom védeni az álláspontomat :D). Így első körben pár számomra sokat mondó ember, ehhez hasonló tematikában emelnék ki. Persze nem fogom a teljes Rolex customerlist-et elsorolni...

Híres történelmi személyiségek... Amin meglepődtem azok egyértelműen a kubai forradalmárok, vagyis pontosan Che és Fidel. Bár mindketten vezető értelmiségiek, azért nem gondoltam volna, hogy a kapitalista világ top 3 húzómárkájának egy-egy (vagy inkább Fidel esetében kettő-hét :D) példánya náluk is landolhat. Persze az sehol sincs benne Marx műveiben, hogy tartsuk távol magunkat a jó dolgoktól...

Az, hogy Schwarzenegger, vagy Martin Luther King, számtalan amerikai elnök (Eisenhower, Johnson, Ford, Clinton), és más politikai vezető és diplomata (Churchill, Chirac, Sarkozy, Jelcin, Donald Rumsfeld, vagy Hillary Clinton) a Rolexet választotta, az szinte már kötelezőnek is mondható... :)

Napjaink legmenőbb séfjei közül Paul Bocuse-t és Gordon Ramsay emelném ki. Ők ezek szerint nem csupán a gasztronómiában képviselik a kifinomultság magasfokát...

Rengeteg híres sportoló választott magának koronás órát (hehe, hiszen végtére is mind az :D), számos közülük még Brand Ambassador is lett (mint például Roger Federer, vagy Tiger Woods, esetleg Lindsey Vonn). A teljesség igénye nélkül: Jordan, Pele, Beckham és Lance Armstrong.

Talán a híres színészek listája lehetne a leghosszabb: Brad Pitt, Jennifer Aniston, Orlando Bloom (akiről később még lesz szó), Gandolfini, DiCaprio, Depardieu, Belmondo, Sophia Loren, Timothy Dalton, Brooke Shields, Mr. T, és persze Bruce Willis és nagyon sokan mások...

A zenészek is szép számmal költöttek dollár ezreket/tízezreket egy Oyster vagy Cellini darabra. Sokak között kiemelném (és mindenképpen elsőként a világ talán legnagyobb Watch afficionado-ját) Eric Claptont, Madonnát, Miles Davis-t, Bonot, Bruce Springsteen-t, Phil Collins-t, Diana Krall-t, Sheryl Crow-t és persze Michael Jackson-t.

Minekutána egy Rolex olyan bő egymillió körül indul listaáron (ennél persze vannak olcsóbban kiváló használt darabok is, mondjuk olyan félmilliótól már lehet kapni AirKinget) a kistokos Oyster Perpetual-lal, és a gyémánt és aranymennyiségtől függően akár több tízmilliós nagyságrendig is elmehet forintban (ezek általában Daytonák). Nem beszélve az olyan vintage darabokról (melyek manapság legalább olyan épszerűek, mint a vadonatújak), mint a 6263-as refszámú Daytona, ami akkora kincs, hogy 300-400 millió forintot is adnak érte egy aukción, sőt vannak ennél is húzósabb árú ritkaságok...

Forrás: Pro Hunter (DeepSea on red NATO strap)

Összeségében persze van egy szűk réteg, akiknek még ez sem elég, vagy nem pont ilyesmire vágynak. Na nekik valók a customized Rolexek. Ezek közül kevéssé az ékszerészek által rommákövezett (számomra gusztustalan és írtózatosan hivalkodó) darabok a relevánsak (Guess what ki hord ilyet? Naná, hogy Eddie Murphy :D), hanem a toolwatch-jelleget finomító PVD műhelyek. A Rolex ugyanis nagyon ritkán áll elő gyárilag fekete, PVD bevonattal elátott darabokkal, aminek azért valljuk be van piaca. Ezek közül két cég, a kicsit komolyabb Pro Hunter és a mai extrémsportos, metálosabb vonalat húzó genfi BlackOut Concept (bár ők igazából DLC-ben nyomulnak) nevei húznak jól. A Pro Hunter-t eredetileg afrikai profi vadászoknak és speciális katonáknak készítették, akik nem akartak lemondani a Rolex-ről, de nem akartak csillogni egy oroszlántól, vagy szomitól 20 méterre. Ők voltak az első kereslet a matt fekete PVD-vel dolgozó Pro Hunternek. Mára azonban olyan illusztris társaság lett a Pro Hunter ügyfél-listáján, hogy győzzünk nem közismert személyt találni közöttük (és az is nagy valószínűséggel dubai ingatlanmogul :D). Például: Clinton, Nat Rotschild, Manuel Neuer, Orlando Bloom, vagy a Hermés valamint a LVMH örökösei, egy csomó gazdag arab és más milliárdos csemete és Jonathan Rhys Meyers... :D

Szóval a Rolexnek évtizedek óta nagyon bejön ez a marketingstratégia, hogy gyártsunk rohadtul tökéletes holmit, adjuk egy rakás pénzért, és tegyük meg a siker egyik nemzetközileg legelterjedtebb szimbolumává. Ráadásul a Rolexek zöme még ikonikus, klasszikus és stílusos is...

A nyolcvanas évek előtti időkben nem léteztek ilyen tömegben elvetemülten stílustalan, a minőséget messziről ugató karórák és zsebórák. Persze az ízlés nem lehet vita tárgya, de abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy a szerkezetek terén nem kifejezetten tett jót a kvarc-forradalom az óraiparnak (itt egyértelműen nem a prémium szegmensre gondolok). Éppen ezért fordulnak sokan a vintage órák felé, éppen ezért kezdi el egy idő után érdekelni a minőségi mechanikus óra a stílusra adó férfit. És miután kishazánkban a vintage órák leggyakoribb forrása az örökség, így érdemes kicsit elfilozofálni azon, hogy milyen értéket is hordozhat egy ilyen óra...

A legyakrabban eszmeit:

Ennek oka, hogy a magyar örökségek gerincét orosz órák alkotják. Ritkábban előfordulnak B-ligás (ettől persze még kiváló) svájci darabok és egy-egy német óra is.

A férfi órák között leggyakrabban Raketákkal futhatunk össze. A petrodvoretsi márka 1961 óta gyakorlatilag folyamatosan működik. Én leginkább a 2609-es, kézi felhúzású szerkezet különféle változataival találkoztam (bár összességében nagyjából 20 különféle Raketa szerekezetről tudok). Ezek az órák legtöbbször nem haladják meg a 36mm-es átmérőt, és gyakrak van rajtuk néhány tíz mikron aranyozás, mely 50 év után általában már erős kopást mutat. Én kifejezetten szeretem őket, mert jó szabályozhatóak, sok alkatrész van hozzájuk és olcsón szervízelhetők és ami mindennél fontosabb, letisztult dresswatch dizájnt hoznak...

A mennyiség mellett a legnagyobb presztízsű orosz óramárka a Poljot (1964 óta). Ez persze nem jelent automatikusan anyagi értéket is, de a Poljotok gyakran igencsak különleges órák, sokszor különleges történettel. Itt a 24-es és 26-os széria a leggyakoribb. Ezek között vannak kézi felhúzású (2408, 2409, 2410, 2414, 2609, 2614.2H), kézi felhúzású mechanikus alarm (2612, 2612.1), automata (2415 Orbita, 2415A Rodina, 2416 Kosmos, 2616.1H) és a személyes kedvenceim, a mechanikus kronográfok (3017 Strela és a 31-es széria) is. Talán leginkább a már korábban említett 3133-ast érdemes megörökölni. Ez egy Valjoux 7734 klónja. Szépen kidolgozott, mondanom sem kell, hogy csodálatos szakértelemmel tervezett szerekezetek ezek (Valjoux ugyebár)...

Vannak persze még más márkák is, mint amilyen a Wostok vagy a Pobeda és persze pár spéci kiadás (mondjuk 24 órás verziók)...

Eszmeit és némi anyagit. Ezek már általában svájci, vagy német darabok:

Bár én ide sorolnám a 3133-as Poljotokat is... :D

Az olcsóbbak között van a Bifora (német), mely nagyon szép és megbízható bronzwerkekkel dolgozott. Férfias órák voltak, melyek a mai hatalmas órák között is megállják a helyüket. Nekem egy 115-ös van, de itt is van vagy 20 féle különböző szerkezet.

Én nagyon szeretem a glashüttei órákat. Örökségben ezek közül leggyakrabban a GUB fordul elő (hiszen az egységesített óragyár csak az újraegyesítés után vált szét a ma is ismert méregdrága Glashütte Original, A. Lange und Söhne, Nomos, Mühle, Union és a többi nagyon finom manufaktúrára). Ezek között a Spezimatic (GUB 74, GUB 75) már majdnem kincs, majdnem igazi finomság.

Gyakran vannak felénk Cornavin órák is. A szebb napokat is látott ma is kapható márka sok darabja koppincs, vagy szerkezetcserélt. De az eredetiekben Venus 21-es és 22-es szériás szerkezetek ketyegnek, melyek egyszerű, de minőségi svájci darabok. Az ilyen órák 70 évesen is minőséginek számítanak, érdemes rájuk költeni, szép állapotban tartani őket...

Én nem tartom kifejezetten kiemelkedő értéknek a Doxákat, Marvinokat, Candinokat, Certinákat bár komplikáltságuktól függően azok is lehetnek pénzben is sokat érő darabok. Ezek jó, az eddig említetteknél jobb, de még egy paraszthajszállal a csúcskategória alatt húzódó darabok. Ezerféle van belőlük, legyakrabban sima központi vagy kis másodperc-mutatós, esetleg datográfos darabok. Sokszor igen szép állapotban, hiszen ezekre már azért odafigyelt korábbi gazdájuk...

És akkor vannak a nagyon ritka kivételek, az igazi értékek:

Bár ezek ritkák, köztük is vannak gyakoribbak. Ilyenek az Omegák (főleg 200-as, 300-as és 400-as szériájú szerkezetekkel), a magyar köznyelvben csak Schaffhausen-nek hívott IWC-k (ájvíszík), főleg 400-as szériájú szerkezetekkel, mint amilyen az alap IWC Cal.401.

Akad még egy két Rolex (főleg Explorer-ek és Air King-ek, de úgy általában Oyster-ek), Heuer-ek és Breitlingek, LeCoultre, Patek Philippe...stb.

Ami azonban igazán jelentős érték, azok a nagyon ritka, csúcsminőségű márkák még annál is ritkább finomságai. Ilyenek például a következők: Minerva, Universal Genéve, Lemania, Angelus, (pre-Vendome) Panerai, Gruen (főleg a katonai kronográfok), Cortébert, 70-es évekbeli Rolex Daytona (például Ref. 6263), Patek Philippe (komplikációk, mint például a Ref.2499), Vacheron Constantin és persze a Rolex és Tudor MilSub-ok (katonai változatai a Tudor és a Rolex ikonikus Submarinereinek tríciummal). Persze számtalan csodálatos ritkaság van, de ezekből magyar örökségből évente éppen csak néhány darab kerül elő.

És végül a szebórák:

A minőségibb darabok között én legtöbbször IWC-vel és Omegával találkoztam. Gyakoriak a Hunter és Lépine kaliberek, de vannak bonyolultabbak is. Ezek mind komoly értékek, főleg ha szép ezüst vagy még inkább arany tokozással bírnak.

Végülis egy szó, mint száz: Azért is érdemes sok szempontból minőségi (akár új) órában gondolkodni, mert egy műértő örökös kezében évtizedeken, sőt évszázadokon átívelő családi ereklye lehet, egy szorult helyzetben valuta, egy megfelelő ruházattal pedig ékszer...

Aki a fentebb említett értékes darabokként aposztrofált karórákat örökölt, nyugodtan keressen meg (stilusosferfi@gmail.com), segítek kiagyalni, mennyit is érhet az örökség...

Üdv és "be better, dress better"!

A Stílusos Férfi

stilusosferfi@gmail.com

Aki egy kicsit is követi a Bond-franchise történéseit, az tudja, Daniel Craig "öregecskedő" atavisztikus karaktere kezd egy cseppet megfakulni. Ez azért is érdekes, mert a sorozat elméleti első és második részeiben debütált (Casino Royale és a ráépülő Quantum of Solace), és pár évvel később a gyakorlatilag legfrissebbel folyatta. Annyi biztos, hogy még minimum egy, de inkább két alkalommal lesz ő James Bond. Csakhogy, a jövőre érkező Bond 24 és az utána pár éven belül vászonra kerülő 25 után a sokak által kellemes meglepétésként konstatált "izom-Bond" egyszerűen ki fog öregedni a vonatokon és háztetőkön ugrálásból. Ez van Daniel, az élet megy tovább...

Forrás: Olympus Has Fallen

Gondolom nem lepek meg senkit azzal, hogy nagyon komoly Ian Fleming rajongó vagyok. Eredetileg a fleming-i értelemben vett 007-es karatker egy kicsit pojácás, hatásosan dacos, az utolsó szögig finomra csiszolt brit sztereotípia. Ehhez képest a legsikeresebb Bond-ok a vásznon pont nem ezt a karaktert hozzák, vagyis nem teljes egészében. Gondoljunk csak a legjobb Bond filmnek tartott In Her Majesty's Secret Service című George Lazenby nevével fémjelzett Bond-ra, vagy a kicsit keményebb Sean Connery Bondokra a sok közül és persze Daniel Craig-re... Ehhez hűen a produceri stáb és a franchise tulajdonos (akik értelemszerűen többé-kevésbé átfedésben is vannak) szerintem kifejezetten ezt a Daniel Craig-gel újrakezdett vonalat folytatja. Csakhogy, elég komoly szentségtörés is elképzelhető a jövőben. Miss Moneypenny esetében nem volt zavaró, hogy levették a klasszikus angol középhölgy karakterét és helyére egy Naomi Harris típusú feketepárducot emeltek. Ez akkor bejött, ám ezen felbuzdulva Broccoliék rögtön Idris Elbáig nyújtották a fantáziájukat. Nem tudom, hogy pletyka-e, de Naomi Harris szívesen látná a vásznon Elbát. Én viszont kicsit óckódom attól, hogy egy dedikált rapper (aki amúgy tényleg zseniális színész) öltse magára a Tom Ford-ot és az Omegát.

Forrás: Angiereview.com

Ellenben a számos más, közönség által feldobott ötlet közül, kicsit részrehajló módon kiemelnék két embert. Az egyik a sokféle karakterben bizonyított, korban pont beérkező Michael Fassbender. A másik egyértelműen Gerard Butler. Csakhogy, lassan öregedő arca és karaktere ellenére Butler egyidős Craig-gel. Én személy szerint a rációt Fassbender-ben látom. Ugyanis egy szűk tizessel fiatalabb a regnáló Bond-nál (és így értelemszerűen Gerard Butler-nél is). Ráadásul Leonidas vagy a Gamer karaktere ellenére azért egy szmokingos Butler inkább pojácás, mint kemény, ami mostanában jellemző a Bond-okra (éppen ezért beszélnek sokan Sam Worthington-ról is, bár szerintem Worthington túl fiatalos és túl actionhero egy kerek Bond karakterhez). Én ennek ellenére pont emiatt a pojácás felhang miatt szavaznék Butler-re. Szerintem beleférne, más ma a mozi, mint tíz éve volt. Sokan feldobtak még Christian Bale nevét is (hiszen mind tudjuk hogyan áll neki a fekete...), aki szerintem még Daniel Craig-nél is kevésbé jóképű, ami azért alap 007-es skill (bár korban és tehetségben éppen beférne a képbe).

Marad tehát a realitások szempontjából éppen jó overall rating-gel bíró Fassbender. Aki mit ad Isten, éppen pózolt is kicsit, hátha (tudom, lehet hogy Photoshop)...

Forrás: Locuria.com

A nadrág az outfitben olyan, mint a dobos egy jazz-zenekarban. Szinte sosem róla nevezik a kvartettet, de még Dave Brubeck sem tudna tökéletes zenét játszani egy hibátlan dobos nélkül. Éppen ezért érzem úgy, hogy igazából minden ruházati összeállítást a nadrágból kell elindítani. A nadrághoz kell inget, a nadrághoz kell cipőt és övet, a nadrághoz kell zakót választani. A harmónia kiinduló pontja, egyszóval igencsak fontos része ruhatárunknak.

Alapvetően a most felsorolt alap nadrágok a business casual kategóriába kerülnek, az öltönyökről még később lesz szó.

Minden férfi, de talán minden női ruhatár alapja is egyértelműen egy tökéletes szabású denim farmer. A farmer az, amiből én nem veszek olcsót, és a drágábbak között sem mindegyikre mondhatom rá nyugodt szívvel, hogy megérte a kifizetett pénzt. Tudom, ez is olyan, mint az iOS vs. Android, vagy a Mac vs. Windows (bár szerintem egyik sem kérdés :D), itt is megvan a Levis's vs. Wrangler és persze esetleg a Lee. Én évekig hordtam ezerféle Levi's farmert, és valahogy mindig volt valami gond velük. Aztán egyszer vettem egy Wrangler Texas Stretch-et és minden megváltozott, én megtaláltam a tökéletes farmert. Persze ezt mindenki döntse el maga. Alapszabály, hogy szűkebb legyen az alsó szára, hogy jól kiemelje a hozzá leginkább passzoló chelsea boot formáját. Ne legyen túl hoszzú, mi nem koptatjuk fel a farmerünket, nem attól vagyunk f@sza gyerekek. Azt is lehet hordani stílusosan egy DC-vel és egy designer pólóval persze. És semmiképpen, de tényleg semmiképpen ne legyen bokavillantó, még loaferrel sem... A színe legyen sötét tónusú denimkék, semmiképpen sem javaslom a túl világos farmereket, femininné teszi az outfitet, de komolyan...

A másik alapvető darab, egy kifejezetten szűk szabású olíva színű farmer. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy gyakorlatilag minden ing és zakó színhez nagyon megy, és egy fokkal formálisabb a denim farmereknél. A szűk szár pedig nemcsak trendi, hanem kifejezetten jól is néz ki. És felejtsétek el a répagatya szöveget, mert ez nem az... :D

Forrás: New-on-Tour.de

A harmadik egy sötétszürke nadrág, lehetőleg valamilyen gyapjú-blend. Ennek azért van értelme, mert egy fehér inggel, egy sötét nyakkedővel és egy fekete pulóverrel az egyik legjobb fél-formális viseletet adja. Karbantartott fizikumon persze. MIndezek mellett az átmeneti, vagy a nem túl hideg téli időben egy fokkal világosabb gyapjú zakóval ez az outfit igazi arisztokrata szereléssé avanzsál. Érdemes kipróbálni.

Én nagyon ajánlom a manapság amúgyis eléggé divatos vörösesbarna canvas nadrágokat is. A navy blazer-nek kifejezetten jó barátja, ennek se legyen bő a szára, bár itt nem feltétel a kifejezetten szűk szabás. Legyen olyan, mint a denim farmerünk. Mindezek mellett ezerféle kombóban lehet hordani az amerikaitól (fehér alapon kockás slim fit flaneling nem betűrve, feltűrt ujjal), a németen át (sötétkék slim fit vékony inggel és feltűrt ujjal) egészen a krikettig (piquet pólóval, amin nincs b@szott nagy Ralph Lauren lóóóóó... :D).

Akinek maradt még zséje, az befizethet egy kiváló bézs, vagy világosszürke chinora (egy világoskék inggel a legjobb nyári viselet), meg egy ugyanolyan nadrágra, mint az olívazöld, csak feketében...

Alapjában véve ezekre lesz szükségünk, ha van elég ingünk és minimum két zakónk (egy tweed és egy navy blazer) pár szürkeárnyalatos pulóverrel.

Üdv és "dress better, be better"!

A Stílusos Férfi

Gyakran eltűnődöm azon, milyen nehéz is a klasszikus stílus adaptálása egy olyan korba és olyan helyre, ahol ez kevéssé általános, ahol a dolgok menete és sebessége egészen más hozzáláást igényel, mint anno. Vessük csak össze a Sean Connery által alakított Bond figurát a Daniel Craig által megformálttal. Csupa erőbeni, fizikumbeli, sebességbeni gyarapodás, kissé elmaradó klasszikus értékek mellett. Aztán amikor éppen inspirációt keresek, és híres stílusikonok még híresebb portéi között keresem a megfelelő összeállítást, gyakran azon kapom magam, hogy csak kevesen vannak köztük, akik a modern kor küldöttei. Ez van, menthetetlenül a '60-as évek a kedvenceim... :)

A stílusikonoknak nagy a felelőssége. Ők formálják a jövő divatját éppen úgy, mint a jelenét. És hogy kiket tartok én a legnagyobb férfi stílusikonoknak? Lássuk:

Jean-Paul Belmondo

Gianni Agnelli

Forrás: Solosso

Steve McQueen

Forrás: Lorien.me

Paul Newman

Forrás: Beaglemans

Prince Michael of Kent 

Forrás: Tumblr

Azért a fiatalabbak között is akadnak páran:

Prince Harry

Forrás: Vanity Fair

Jamie Foxx

Forrás: EyeForStyle

Patrick Dempsey

Forrás: CableCarCouture

Nick Wooster

Forrás: Sartorial Inclined

David Gandy

Forrás: DailyMail.co.uk

Tudom, hogy nem mindenki ért egyet, meg a lista gyakorlatilag végteleníthető, de akkor is. Ők azért vágták/vágják, mikor mit kellett/kell felvenni...

És szerintem nem szégyen inspirációnak használni őket, akkor semmiképpen, ha ettől jobban nézünk ki, vagy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Üdv és "dress better, be better"!

A Stílusos Férfi

stilusosferfi@gmail.com

Tudjátok minden stílusos férfi életében eljön az a pillanat, amikor szüksége lesz komolyabb karórára/karórákra. Akárhogy is ellenkeztek, nem, egy telefonon megnézni az időt nem ugyanaz. A férfinek mindössze 3 (ami valójában 4 darab) ékszere lehet: a karórája, a jegygyűrűje és a mandzsettagombjai. A többi milyenségétől függően felesleges és többé vagy kevésbé gáz is. Persze mondhatnám azt amit más, stílussal foglalkozó blogger vagy tanácsadó olyan sokszor: "Tag Heuer, Omega, Rolex, Breitling, Panerai". De nem. Egyrészt ezek jórészt csak a pénzt sugallják (bár írtó király cuccok), másrészt akinek van stílusa tudja, hogy ezek közül csak kevés hivalkodó, amit ugye a stílusos férfi igykeszik kerülni. Persze már kaphatunk egy Rolex Airking-et akár 300-400 ezer forintért is, de az igazság az, hogy én első lépésben mást javasolnék. Az egyik, amihez eléggé érteni kell, az a vintage. Aki vágja, mit érdemes a különféle vásárokban beszerezni, és hová kell elvinni, hogy legyen is belőle hordható óra, annak ezt nem kell elmagyaráznom, aki viszont nem vágja, hogy mi az az bicompax, vagy hogy miért érdemes Poljot 3133-as szerkezettel szerelt órát venni (ha valakit érdekel elmondom: stilusosferfi@gmail.com), annak is lehet stílusos csuklója. És erre ott van a szegény ember Rolex-sze, a Seiko.

forrás: Nathan Bress

Én a mindennapjaimban majdnem mindig egy 1972-es acél automata Seiko-t hordok kék Hirsch bőrszíjon (az óra több mint 40 éve folyamatosan használva van, mondanom sem kell, hogy hibátlanul működik, csak akkor nincs rajtam, ha a dresscode mást követel meg... :D). Gondolom akkor sem volt egetverően drága, és utódja, a gyakorlatilag azóta is változatlan szerkezetű Seiko 5 sem az. Kifejezetten nem az. Árai 29.500,- fabatkától indulnak és nem is érdemes 50.000,- fölé menni velük. Nem kapsz annyival többet, mint amennyivel több darabot vehetsz a Five-ból. Ezekből érdemes több féle számlapszínnel venni, egyiken megtartani a fém brészletet, a másikon kicserélni barnára, a harmadikon mondjuk sötétkékre, vagy feketére. Így szíjastól is benne van az ember darabjánál az 50-ben (amennyiből manapság egy gyenge közepes kvarcórát kapsz, mert Bell and Ross-t tutira nem). Ezek az órák mechanikusak, lelkük van, a viselőjük igényességét jelzik. Százszor többre tartom őket, mint egy kvarc Doxát, akármennyire is "svejci", meg akármennyire is pontosak azok a kvarcórák...

forrás: Larry Biggs

Egy szó mint száz, aki óravásárlást tervez, kukkantson már be a legközelebbi Seiko dílerhez és pattintson fel egy Seiko Five-ot. Nem fog csalódni, jópár évtizedre vesz majd órát, ha ezt választja.

Jó-jó tudom persze, én is leginkább egy Vulcain Cricket Alarm-ot vennék már legszívesebben, de ameddig nincs másfél Mihályom egy karórára, addig maradok a Seiko-nál. Én nektek is ezt javaslom...

A helyzet az, hogy ez nálunk és innen keletre divat csak igazán. Bemegyünk a kereskedésbe és megvesszük a legtetvesebb új kocsit, órát, telefont, csak mert új, meg fancy volt a reklámja a Blikkben. Viszont elárulom kispajtás, hogy ennek sürgősen vess véget, mert nem elég, hogy vizuálisan teleszarod a környezetedet még egy csomó hulladékot is termelsz, mert ezeket a szarokat bizony ki fogod dobni igencsak hamar... Nem jut el az agyadig, hogy vannak dolgok, amelyeket használtan is jobban megéri megvenni, mint a legtöbb másikat újonnan. Nekem így vannak könyveim, iPhone-om, Zegna ingem, igazi hernyóselyem nyakkendőim, remek és persze stílusos (:D) mechanikus karóra-gyűjteményem és sorolhatnám. A vintage vagy használt cucc nem gáz, a ronda drága és rossz minőségű holmi az. Vettél egy Fossil kvarcórát 100 ezerért és erre most rohadt büszke vagy. Elárulom, vannak helyek, ahol ennyiért már kézi felhúzású Omegát lehet kapni, csak éppen az 1940-es évekből (Boom headshot!). Vettél valami csilli-villi új autót, én a helyedben megnézném mennyi egy 8 éves XJ8-as, vagy egy 2006-os 3.2 fsi A6 mostanság...

Egy szó mint száz, aki túlfogyaszt az a gáz, nem aki újra régi dicsfényébe hoz dolgokat. Stílusos legyél, ne divatmajom! Tanuld meg miből kell újat venni és miből nem, mi éri meg és mi nem! Járj utána, mert konzumidiótának lenni iszonyú gáz! Ezt rohadtul vésd az agyadba!

Üdv és "reuse, upcycle"!

A Stílusos Férfi

stilusosferfi@gmail.com